A gyógytornász
foglalkozik a beteggel, miután a gyógytorna megkezdése előtt a páciens személyi állapotfelmérésen vesz részt.
Fontos, hogy a gyógytornász lássa az egészségi problémát:
– a gerincfájdalmat,
– a derékfájást,
– a hátfájás,
– a nyaki vagy egyéb mozgásszervi fájdalmat.
Megszüntetés érdekében össze tudja állítani a szükséges gyógytorna gyakorlatokat.
Az Ádám Egészségházban a gerincfájdalom, a hátfájás, a derékfájás, a nyaki és egyéb fájdalom enyhítésére vagy megszüntetésére szolgáló funkcionális gyógytorna alkalmazása többféleképpen lehetséges:
Gyógytorna személyre szabott kezelésként, gyógytorna gerincterápia kiegészítéseként, gyógytorna a gerinctréning kiegészítéseként.
A funkcionális gyógytornát szakképzett gyógytornász végzi.
Sérülések rehabilitációja
Nyújtás
A kézi nyújtás a gerincfájdalom állapotát kezeli.
A fájdalom csökken, mert a gerincet borító lágy szövetek megpihennek, a csigolyák, ízületek distorziójának eléréséhez szükség van egy mechanikus készülékre és súlyokra.
A mechanikus nyújtás alkalmazása korlátozott a sportgyógyászatban.
Manuálterápia
A manuálterápia-terápia technikák alkalmazása rendkívül fontos az ízületek, a lágyszövetek, az idegi mobilitás visszaállítására, hogy normalizálják az izomzati-rendszer mechanikáját, az izomfunkció újbóli helyreállításával együtt.
Az ízület mozgatását használják az ízület járulékos vagy fiziológiai mozgásában lévő defektusok kezelésére. A manuális-terápiát intenzitás szerint osztályozzák, és csak az elérhető mozgásképességi tartományban biztosít passzív mozgást.
Az ízületi-kezelés az elérhető mozgásképességi tartomány korlátain túlmenő mozgásokat foglalja magába, s úgy működik, hogy az ízület egyik komponensét nagy sebességgel mozgatják, miközben a másik komponens fixen marad.
Az ízület mozgatásának és kezelésének ellenjavallata pl. ha káros a kezelés azon a helyen lokális csonttörés, gerincvelő vagy reumaszerű ízületi gyulladás, a csigolya artériás elégtelensége, csigolyacsúszás, valamint ízületi instabilitás.
Masszázs
A masszázs közvetlen fizikai művelet a sérült, fájdalmas területen. A masszírozás csökkentheti a fájdalmat és elősegítheti a gyógyulást azáltal, hogy csökkenti az izomgörcsöt. Alkalmazni kell, amikor csak lehetséges, hogy lehetővé váljon az aktív gyakorlatok végzése.
Különböző technikákat használnak a masszírozásban, mint pl. simogatás, gyúrás, ütögetés, masszázs, mélynyomás, vagy keresztirányú dörzsölés. A keresztirányú dörzsölés kontra-indikált az akut szakaszban a megnövekedett lokális vérbőség és a reaktivitás miatt.
Akupunktúra
Az akupunktúrát már évszázadok óta használják a fájdalom leküzdésére, s továbbra is szerepe lesz a sportsérülések akut kezelésében. A működésmechanizmusa nem teljesen ismert, az akupunktúra hatásai összefüggnek az endorfinok stimulálásával, a vegetatív idegrendszerrel.
Az akupunktúra változatosan használható, hozzáértő személy kezében biztonságos és kevés kontra-indikációja van.
Szubakut- vagy felgyógyulási szakasz – három naptól hetekig tart.
A rehabilitáció szub-acut vagy felgyógyulási szakaszába a fókusz az ízület és a lágy szövetek flexibilitásának, az erőnlétnek és az izomérzésnek a helyreállításán van. Ezek a normális mozgás és a sport-specifikus tevékenységek építőkövei. A gyulladás leküzdése után elkezdődik a védett mozgatás.
A hangsúly a klinikai tünetek kezelését követően a gyógytorna segítségével történő helyreállításra tevődik át.
A gyógytorna során
ellenőrizni kell, hogy hogyan reagál a sportoló a kezelésre, nincs-e valamilyen újabb gyulladásos reakciója, mert abban az esetben csökkenteni kell a rehabilitációs tevékenységeket.
Fokozatos előrehaladás szükséges az erőkifejtésben és a mozgáskorlátozottság javulásában, s bármilyen visszaesés csökkentheti a rehabilitációt. Általában a szubakut fázis a leghosszabb.
Állandóan újraértékelik és minimalizálják a folyamatos gyógykezeléseket, modalitásokat és terápiás technikákat.
Ennek a rehabilitációs fázisnak a fő jellegzetessége a gyakorlatok előírása.
Szalagsérülések
A szalagok elszakadhatnak a csonton levő tapadásuknál vagy az állományukban. A sérülés típusa attól függ, hogy a szalagot milyen mértékű terhelés érte. Nagy sebességű traumánál a szalag állománya károsodik, kis sebességnél csontos kiszakadás jön létre. A szalagsérülés függ az erőhatás irányától és az ízületnek a sérülés időpontjában elfoglalt helyzetétől. A szalagszakadások a sérülés súlyossága szerint osztályozhatók és gyógytorna segítségével kezelhetők.
Törések
A csonttörések direkt ütésre vagy indirekt erőbehatásra jönnek létre, de szalagsérülésekkel együtt is kialakulhatnak ún. csontos kiszakadások formájában.
Nagyon fontos figyelni a trauma helyétől távolabb jelentkező fájdalomra, ugyanis sokszor az erőhatás a sérülés helyétől távolabb hoz létre csontsérülést. Például nyújtott kézre eséskor kulcscsont-törés következhet be.
A törés jellemző tünetei a hirtelen fájdalom, a nyomásérzékenység, duzzanat.
Deformitás vagy instabilitás azonban nem alakul ki mindig. Minden esetben alaposan meg kell vizsgálni a sérülés felett levő bőr állapotát, és szükséges a csontvelőgyulladás megelőzése. A konzervatív kezelés általában 6-8 hétig tartó rögzítésből áll, a műtéti beavatkozás során fedett vagy nyitott repozicióra és lehetőség szerint stabil rögzítésre kerül sor. Az ízületi mozgás és az atrófia megelőzése céljából mindig korai mobilizáció javasolt. A rehabilitáció feladata a zavartalan mozgásképesség és az eredeti izomerő helyreállítása, s csak ezután engedélyezhető a sportba való visszatérés.
Fáradásos törések
Ép csontozatú egyénekben ezek a törések a korábbitól eltérő vagy minden átmenet nélküli, nagyon megerőltető terhelés következtében alakulnak ki. Gyakran fordulnak elő fáradásos törések Paget-kór, hyperparathyreodismus, osteoporosis, rheumatoid arthritis és röntgenbesugárzás esetében. Ilyenkor a kórosan elváltozott csontokra ható relatív normál stressz is elegendő lehet a fractura létrehozására.
Nem ritkák fáradásos törések olyan műtéti beavatkozások után, amelyeket követően biomechanikai változások jönnek létre, és ennek következtében fokozott erőbehatás éri az ép vagy esetleg pathológiás csontot.
A kórelőzmény felvételekor
különös figyelmet kell fordítani a gyógytornász terhelés módjában, intenzitásában és gyakoriságában bekövetkezett változásokra, továbbá a sporteszközök (pl. a futócipők) állapotára. A kikérdezéskor a betegek gyakran panaszkodnak terhelés hatására jelentkező, de pihentetésre megszűnő fájdalomról. Gyakori tünet az érintett terület lokális nyomásérzékenysége. Rendszerint egy kisebb csomó is tapintható a fáradásos törés helye felett. A fájdalom lokalizációja általában jellemző a terhelés típusára. A korai röntgenfelvételek általában negatívak, s csak 2-17 héttel a fájdalom megjelenését követően mutatják a fáradásos törés jeleit.
A szcintigráfia azonban már a korai stádiumban is pozitív, amikor is egy ovális, jól elhatárolt halmozódás látható a cortexben.
A kezelés az érintett terület pihentetéséből és az aktivitás módosításával kezdődik. A fáradásos törés kiújulásának megelőzése érdekében alapvető fontosságú a kiváltó okként valószínűsíthető sportmozgás elemzése és az edzéseknek a fájdalom megszűnte után való fokozatos megkezdése. A terhelésre visszatérő fájdalom egy esetleges refraktura valószínűségére figyelmezteti a sportolót és orvosát. Bizonyos esetekben műtétre is sor kerülhet, például a csípő fáradásos törése esetén az elmozdulás a necrosis megelőzése céljából.
Sérülés utáni rehabilitáció normál edzhetőségig.
Sportsérülések
után többlépcsős folyamat vezet a maximális sportteljesítmény ismételt eléréséhez, ez a folyamat a sport-rehabilitáció. Az első lépés a sérült sportoló minél hamarabb történő szakember általi ellátása, ami optimális esetben sportorvos traumatológus által történik. A szakorvosi ellátást követően meg kell bizonyosodni a sérülés súlyosságáról, felállítani a helyes diagnózist. A diagnózist felállítása után, több eshetőség fennállhat, a sérülés jellegétől és súlyosságától függően. Amennyiben műtéti beavatkozásra nincs szükség, úgy pihentetés, fizio-terapeuta általi ellátás, vagy a gyógytornásszal történő közös munka kezdődik meg, egészen az egészséges mozgáskép visszaállításáig. Ezt követően a rehabilitációs edzővel folytatódik az együttműködés, amíg sportághoz szükséges izomzati és neuro-muskuláris rendszer készen nem áll a teljes terhelhetőségre.
Milyen sérüléseket kell rehabilitálni?
Sportsérülés minden olyan kóros elváltozás, ami a sportolás folyamán keletkezik, orvosi és gyógytornász kezelést igényel, meggátolja a sporttevékenységet és szociális- vagy gazdasági hátrányokkal jár.
A sportsérülések lehetnek akut vagy fáradásos sérülések. Az akut sérülések egy jól meghatározható időpontban bekövetkezett makro-trauma hatására jönnek létre. Ezeket okozhatja külső tényező, például, amikor két labdarúgó összerúg, vagy okozhatja belső tényező, például, amikor egy izom olyan erősen megfeszül, hogy a csontról, ahol tapad, leszakítja magát. A sérülést bekövetkeztekor károsodást szenvednek a hajszálerek, melynek következményeképpen vérömleny keletkezik a sérülés helyén. A vérömlenyek miatt a folyamatban helyi gyulladás keletkezik, majd regeneráció, és végül a re-modelláció.
A leggyakoribb akut sérülések:
– a zúzódás;
– a rándulások;
– a szakadás;
– a ficamok;
– a törések.
A fáradásos sérülések:
a sérülések másik nagy csoportja a túlterheléses, vagy más néven a fáradásos sérülések. Ezek akkor jönnek létre, amikor ismételten és folyamatosan olyan terhelésnek van kitéve a sportoló, amely nagyobb kárt okoz a szervezetben, mint amekkorát az két edzés között képes helyreállítani – tehát nagyobb a terhelés, mint a szervezet regenerálódó-képessége. Így a károk egymásra sokasodnak.
Ennek eredménye általában:
– az izmok és az ínak csontos tapadásának gyulladásai,
– az íngyulladások;
– az ínhüvelygyulladások;
– a csonthártya-gyulladások;
– a tömlőgyulladások;
– a fáradásos törés;
– a porcfelszín-károsodások;
– az ízületi kopások.
Csonttörések: https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/csonttoresek/127